Szent Biblia

fordította Károli Gáspár

kgyt

A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.
  1. Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,
    Ján. 3,22., Ján. 3,26.
  2. (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)
  3. Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.
  4. Samárián kell vala pedig általmennie.
    1 Kir. 16,24.
  5. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.
    1 Móz. 33,19., 1 Móz. 48,22., Józs. 24,32.
  6. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leült a forráshoz. Mintegy hat óra vala.
  7. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!
  8. Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.
  9. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.
    Luk. 9,52., Luk. 9,53.
  10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.
    Ján. 4,26., Ján. 7,37., Ján. 7,39., Ésa. 12,3.
  11. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?
  12. Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?
  13. Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
  14. Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.
    Ján. 6,35., Ján. 7,38., Ján. 7,39.
  15. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!
  16. Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!
  17. Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;
  18. Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.
  19. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.
    Ján. 6,14., Luk. 7,16., Luk. 24,19.
  20. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.
    5 Móz. 12,5., 5 Móz. 12,11., 1 Kir. 9,3., 2 Krón. 7,12.
  21. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.
  22. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.
    2 Kir. 17,29., Ésa. 2,3., Róm. 3,2., Róm. 9,4.
  23. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
  24. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
  25. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
  26. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
    Ján. 9,37.
  27. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?
  28. Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:
  29. Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?
  30. Kimenének azért a városból, és hozzá menének.
  31. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
  32. Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.
  33. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?
  34. Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.
    Ján. 17,4., Ésa. 61,1., Ésa. 61,3.
  35. Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
    Mát. 9,37., Luk. 10,2.
  36. És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.
  37. Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.
  38. Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.
  39. Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.
    Ján. 4,29.
  40. A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.
  41. És sokkal többen hivének a maga beszédéért,
  42. És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.
  43. Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.
  44. Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.
    Mát. 13,57., Márk. 6,4., Luk. 4,24.
  45. Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.
  46. Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.
    Ján. 1,2., Ján. 1,11.
  47. Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.
  48. Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
    Ján. 2,18., 1 Kor. 1,22.
  49. Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.
  50. Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.
  51. A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.
  52. Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;
  53. Megérté azért az atya, hogy abban az órában, amelyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.
  54. Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21.
 
 


 
A Szent Biblia könyvei
 
Ótestamentom
1Móz | 2Móz | 3Móz | 4Móz | 5Móz | Józs | Bir | Ruth | 1Sám | 2Sám
1Kir | 2Kir | 1Krón | 2Krón | Ezsd | Neh | Eszt | Jób | Zsolt | Péld
Préd | Én | Ésa | Jer | Sir | Ezék | Dán | Hós | Jóel | Ámós | Abd
Jón | Mik | Náh | Hab | Sof | Agg | Zak | Mal
 
Újtestamentom
Mt | Mk | Lk | Jn | Cs | Róm | 1Kor | 2Kor | Gal | Ef | Fil | Kol
1Thess | 2Thess | 1Tim | 2Tim | Tit | Filem | Zsid | Jak | 1Pt | 2Pt
1Jn | 2Jn | 3Jn | Júd | Jel