Szent Biblia

fordította Károli Gáspár

1. És láték egy angyalt leszállani a mennyből, a kinél vala a mélységnek kulcsa, és egy nagy láncz a kezében.
   Jel. 9,1.
2. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, a ki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre.
   Jel. 12,9., 2 Pét. 2,4.
3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.
   Jel. 20,7., Jel. 20,8.
4. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, a kiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és a kik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak +a Krisztussal ezer esztendeig.
   1 Kor. 6,2., Jel. 1,9., Jel. 6,9., Jel. 19,10., Jel. 13,12., Jel. 13,16., Róm. 8,17.
5. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
6. Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
   Jel. 2,11., Jel. 1,6., Jel. 5,10., 1 Pét. 2,5., 1 Pét. 2,9., Ésa. 61,6.
7. És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.
   Jel. 20,3.
8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, a kiknek száma, mint a tenger fövenye.
   Ezék. 38,2., Jel. 16,14.
9. És feljövének a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szálla alá, és megemészté azokat.
10. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
    Jel. 19,20.
11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
    Dán. 7,10., Jel. 3,5., Jel. 13,8., Jel. 21,27., 2 Móz. 32,32., Zsolt. 69,29., Fil. 4,3., Jel. 2,23., Jel. 22,12., Zsolt. 62,13., Jer. 17,10., Jer. 32,19., Mát. 16,27., Róm. 2,6., 1 Kor. 3,8., 2 Kor. 5,10.
13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
    Jel. 20,12.
14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
    1 Kor. 15,26., 1 Kor. 54,55., Jel. 19,20., Jel. 2,11., Jel. 21,8.
15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

Copyright © 2004–2020.
Károly György Tamás