Szent Biblia

fordította Károli Gáspár

kgyt

A LUKÁCS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.
  1. És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.
  2. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.
  3. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.
  4. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;
    Ján. 7,42.
  5. Hogy beirattassék Máriával, a ki nékijegyeztetett feleségül és várandós vala.
  6. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai.
  7. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogynem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.
    Mát. 1,25.
  8. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett.
  9. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének.
  10. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:
  11. Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
  12. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
  13. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:
    Zsolt. 103,20., Zsolt. 103,21.
  14. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!
  15. És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.
  16. Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.
  17. És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felől mondatott vala.
  18. És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.
  19. Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.
  20. A pásztorok pedig visszatérének dicsőítvén és dícsérvén az Istent mind azok felől, a miket hallottak és láttak,a mint nékik megmondatott.
  21. És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az ő nevét Jézusnak, a mint őt az angyal nevezte, mielőtt fogantatott volna anyja méhében.
    1 Móz. 17,12.
  22. Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.
    3 Móz. 12,4., 3 Móz. 12,6.
  23. (A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsőszülött fiú az Úrnak szenteltessék),
    2 Móz. 13,2., 2 Móz. 22,29., 4 Móz. 3,45., 4 Móz. 3,47.
  24. És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.
    3 Móz. 12,8.
  25. És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélő vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala ő rajta.
  26. És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.
  27. És ő a Lélek indításából a templomba méne,és mikor a gyermek Jézust bevivék szülői, hogy ő érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,
  28. Akkor ő karjaiba vevé őt, és áldá az Istent, és monda:
  29. Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:
  30. Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,
    Zsolt. 98,2., Zsolt. 98,3., Ésa. 52,10., Mát. 1,21.
  31. A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;
  32. Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsőségére.
    Ésa. 42,6., Ésa. 49,6.
  33. József pedig és az ő anyja csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.
  34. És megáldá őket Simeon, és monda Máriának, az ő anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül,a kinek sokan ellene mondanak;
    Ésa. 8,14., Ésa. 8,15., Mát. 12,24., Mát. 13,54., Mát. 13,57., Róm. 9,33., 1 Pét. 2,7., 1 Pét. 2,9.
  35. Sőt a te lelkedet is általhatja az éles tőr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.
    Ján. 19,17.
  36. És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségéből (ez sok időt élt, miután az ő szűzességétől fogva hét esztendeig élt férjével,
  37. És ez mintegy nyolczvannégy esztendős özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bőjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.
  38. Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla ő felőle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.
  39. És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.
  40. A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.
  41. Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.
    5 Móz. 16,16.
  42. És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;
    2 Móz. 23,15.
  43. És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja;
  44. Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között;
  45. És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.
  46. És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket.
  47. És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein.
  48. És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.
  49. Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én atyámnak dolgai?
    Ján. 4,34.
  50. De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla.
  51. És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.
  52. Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24.
 
 


 
A Szent Biblia könyvei
 
Ótestamentom
1Móz | 2Móz | 3Móz | 4Móz | 5Móz | Józs | Bir | Ruth | 1Sám | 2Sám
1Kir | 2Kir | 1Krón | 2Krón | Ezsd | Neh | Eszt | Jób | Zsolt | Péld
Préd | Én | Ésa | Jer | Sir | Ezék | Dán | Hós | Jóel | Ámós | Abd
Jón | Mik | Náh | Hab | Sof | Agg | Zak | Mal
 
Újtestamentom
Mt | Mk | Lk | Jn | Cs | Róm | 1Kor | 2Kor | Gal | Ef | Fil | Kol
1Thess | 2Thess | 1Tim | 2Tim | Tit | Filem | Zsid | Jak | 1Pt | 2Pt
1Jn | 2Jn | 3Jn | Júd | Jel